2009. augusztus 9., vasárnap

Cimbalom utcai református nyugdíjasház és templom

E blog indításakor nem számítottam rá, hogy 1980 utáni ház is elő fog itt fordulni. A II. kerületi Pusztaszeri úton, az MTA-KKKI fotózása közben azonban szemembe ötlött az út túloldalán álló épület; s mert legutóbb a budai hegyvidék későmodern-kori társasházas beépítéséről írtam, ide kívánkozik, bár nem társasház a szó hagyományos értelmében.

A hetvenes évek vége felé egy Erdélyből ideszármazott református asszony, Fésűs Imréné felajánlotta vagyonát és telkét az egyháznak templom építésére. 1980-ban meg is tervezte az épületet Szabó Iván építész, aki 1970-ben Ybl Díjat kapott a szombathelyi Isis Hotel tervezéséért, majd ugyenebben az évben megkezdődött a kivitelezés is Szabó István szintén Ybl-díjas építész, a templomépítészet akkori egyik legavatottabb szakértőjének műszaki vezetése mellett. Az 1983-ban átadott épület földszintjén kapott helyet a puritánságában is szép, egyszerű templomtér, felsőbb emeletein pedig nyugdíjas református lelkészek számára helyeztek el lakásokat.

A ház formavilága egyszerre tükrözi tervezőjének modern attitűdjét, és reflektál a kor átmeneti jellegére, amikor több évtizedes lemaradással Magyarországon is szélesebb körben kezdett elterjedni a posztmodern építészet. Ezzel együtt mentes a formák tobzódásától vagy historizáló építészeti elemek megidézésétől; csak az összetett tömegképzésű magastető és a templom funkcióra utaló torony-szerű tömeg félnyereg-teteje okán gondolhatjuk, hogy nem a klasszikus későmodern időszakban született.

Ami a homlokzatképzést és a részleteket illeti, a klasszikus modern skandináv építészetttel való rokonsága tűnik szembe. A vörös klinkertégla-burkolat és az azt tagoló nyersbeton tektonikus elemek (áthidalók, kiváltók, oromfalszegélyek, erkélylemezek- és mellvédek) , melyeket - valószínűleg később - szürke betonfestékkel festettek át, kedvenc vesszőparipámmal, a dániás építészek életművével hozhatják kapcsolatba a házat. E kötődés, bár nem triviális, mégis halványan kimutatható. A '29-es születésű Szabó Iván 1955-ben diplomázott a BMÉ-n, majd néhány év Közép-tanszékes tanársegédkedés után 1963-tól a TTI-ben dolgozott Callmeyer Ferenc műtermében. Mestere, Callmeyer viszont idősebb Janáky István mellett tanulta a szakmát, aki, lévén Jánossy György munkatársa volt a hódmezővásárhelyi Kultúrotthon tervezésekor, már kapcsolatba hozható a Dániásokkal. Hogy ez az áttételes tudásanyag motiválta-e Szabót, vagy egyéb hatások, szándékok, ma már nem kideríthető, mert az építész néhány évvel ezelőtt, 2006-ban elhunyt.

A Cimbalom utcai templom utóéletéről még elmondható, hogy a gyülekezet a 2000-es években az épület kertjében fa haranglábat építtetett, mely aránylag visszafogott, modern formájával nem üt el lényegesen az épülettől. Szintén mostanság került székelykapu is az utcai kerítésbe.


Irodalom: Székely Imre: Templomaink (Budai Polgár Könyvek, 2000)